Címlap
előszó
Mire ügyeljen
kulissza
kapcsolat
Áraink
 
gubacs tinta
 
K U L I S S Z A

Tudta-e Ön, hogy írástudó elődeink évszázadokon keresztül gubacstintát használtak?

Már az V. században is találkozhatunk ezzel a nevezetes tintával, amelynek pályafutását egészen a XIX. századig nyomon követhetjük kézzel írott könyvlapokon, papír- és pergamen okleveleken. Nevezik vasgallusztintának is, bár ezen elnevezés alkotórészeinek mesterséges előallítása, a XVIII. sz. közepe óta indokolt igazán.

A vasgallusz tintát a tölgyfaféléken keletkezett gubacs kivonatából készítették. A gubacs (latinul gallus) sajátos növényi képződmény. A fürkészdarazsak által megszúrt tölgyfalevélen nő, miután a darázs ezeken a helyeken teszi le a petéit. A peték, majd lárvák együtt fejlődnek a gubaccsal, végül a kifejlett rovarok áttörik annak falát, s kirepülnek. A gubacsnak nagy a galluszsav (trihidroxi-benzoesav) és a csersav tartalma, ezt kifőzték belőle, s a hozzáadott vas-szulfát segítségével készítették a tintát. Kötőanyagként arabmézgát alkalmaztak.

Bizáncban már Kr.e. 300 körül leírták a vas-sók (ezt tartalmazza a gubacstinta is) és a pergamenben lévő minimális cserzőanyag kémiai reakcióját, de a tinta pergament károsító hatásával az V. századtól találkozunk. Papírra vélhetően a X. századtól írhattak ilyen, vagy ehhez nagyon hasonló tintával.

A gubacstinta – alkotórészeinek arányától függően – leggyakrabban középbarna vagy sötétbarna színű, de találkozhatunk világosbarna és feketébe hajló változattal is. Színe, valamint a papíron hagyott jellegzetes nyoma révén többnyire szabad szemmel is felismerhető, de ma már egyszerű kémiai reakcióval könnyedén, teljes bizonyossággal ki lehet mutatni

vissza tovabb
disz